Mi a megvilágosodás?

 

Nincs semmi, ami ha a teljességet, valaminek a maradéktalanul befejezett, teljes voltát,egész’-ségét tekintjük, közelébe jöhetne a megvilágosodásnak, mivel a megvilágosodás maga a Teljesség, Egység – tudati egység –, és nincs semmi, ami ennél több vagy nagyobb teljességet adhat. A megvilágosodáshoz vezető utazás a legfantasztikusabb, a legrejtélyesebb, a leginkább beteljesítő és a legfontosabb utazás mindannyiunk életében, akik nekivágunk. A vágy, felfedezni, hogy valójában mi az Igazság velünk és másokkal kapcsolatban, az egyik legerősebb és legrégibb hajtóerő az emberiség történetében.

 

Megszámlálhatatlanul sokan indultak neki ennek az útnak, különböző próbáknak és megpróbáltatásoknak alávetve magukat, csak hogy megtalálják az Igazságot. A különböző korokból és különböző emberektől származó, gyakran mélyen megindító és eksztatikus beszámolók sokasága azt jelzi, hogy a lehetőség mindig is adott volt erre. Ezek a beszámolók azt is bizonyítják, hogy a megvilágosodás mindenki számára elérhető, és senki nincs olyan kitüntetett helyzetben, hogy jobban megilletné a megvilágosodás vagy inkább megérdemelné, mint mások. Ha nem így volna, ha a beszámolók nem volnának igazak, ha bármilyen kis kétség merülne fel azzal kapcsolatban, hogy valóban ez a leginkább beteljesítő „tapasztalat”, akkor a világon senkit nem érdekelne a megvilágosodás.

A megvilágosodás – a legpontosabb meghatározás szerint – valódi természetünk közvetlen, tudatos tudása. Vagy mondhatjuk azt is, hogy az abszolút igazság közvetlen, tudatos tudása, közvetlen tapasztalása.

Közvetlen tapasztalás

A közvetlen tapasztalás nem hasonlít semmilyen más tapasztaláshoz. Valójában nem is igazán „tapasztalás”. Nem is olyasmi, amit – ha még nem volt benne részed – beleérzéssel, átéléssel, képzelettel, emlékezéssel, intuícióval vagy mások közvetlen tapasztalásait olvasva-hallgatva megérthetsz, nem olyasmi, amit logikai úton gondolkozással, következtetéssel megoldhatsz, amit ilyen módon megismerhetsz. Megpróbálhatod, ám nem fog sikerülni – ezen a módon nem fogod megtudni, mi a közvetlen tapasztalás, mivel a közvetlen tapasztalás, közvetlen tudatos tudás soha nem folyamaton keresztül jön létre, nem az „eredménye”, következménye valamilyen folyamatnak. Még ha logikailag érted is a meghatározást, vagy ha netán tanúja vagy mások közvetlen tapasztalásának, akkor se fogod tudni, mi az, és nem leszel maradéktalanul elégedett azzal, amit ezen a módon kapsz.

A kulcsszó a ’közvetlen’!

A hétköznapi tudatosság állapotában minden tapasztalás kivétel nélkül valamilyen folyamaton keresztül jön létre, emiatt a tapasztalat közvetett. A látás, hallás, észlelés, érzékelés, érzés mind-mind valamilyen folyamat eredménye, illetve maga egy folyamat; az ezt követő mentális szakasz, a megértés, emlékezés, következtetés, felismerés, megérzés, döntés szintén.

Például, van előtted egy tárgy. A tárgyról visszaverődő fény a szemedbe kerül, a szemedben lévő érzékelők a fényt átalakítják idegingerületekké, amik az idegpályákon bejutnak az agyba. Ott az addig tanult viszonylatok alapján – vagyis hogy egy adott dolog más dolgokkal összefüggésben minek értelmezendő – kialakul valamilyen kép. Ezt még bonyolítja, hogy a kép ezután bejut az elmédbe, és ha ott van valami a képpel kapcsolatban, vagy bármi, ami részben vagy egészben jelentősen hasonló a képhez, akkor az elméd ennek megfelelően módosítja, szűri a képet – ami ettől lesz személyes –, és ez az, amit ténylegesen látsz. Ez pedig mind folyamat, amiben a sorrendiség és ezzel együtt az idő mindig szerepet játszik.

Bármilyen értékes is az így kapott eredmény, csak egy közvetett és korlátozott tudást tesz lehetővé. Közvetettet, mert az alany (aki a megfigyelő) – vagyis te – és a tárgy (a megfigyelt) a folyamat során mindig elkülönül egymástól, és korlátozottat, mivel ami a folyamaton keresztül így a tudatodba kerül, azt (az ego miatt) mindig színezni és korlátozni fogja a személyes nézőpontod.

Amikor viszont az Igazságot közvetlenül tapasztalod, amikor közvetlenül tudatában vagy az Igazságnak, akkor a tudás azonnali és teljes, mert az alany és a tárgy nem különül el egymástól, és hiányzik a köztes folyamat és ezzel együtt az idő is. A közvetlen tapasztalásban, megvilágosodásban eggyé válsz a tapasztalatod tárgyával – ezért ez az Egység állapota –, miközben mint elkülönült személy megszűnsz létezni (megszakad a köznapi tudatosságod). Mint amikor az esőcsepp a végtelen tengerbe hullva eggyé válik a tengerrel.

Ez a tudatos egység – ellentétben az azonosulással, ami nem-tudatos egység – talán csak a másodperc töredékéig tart (az első alkalmakkor mindenképpen), mégis, arra az időre szó szerint elfújja az elmét, a tudatodban pedig egy végleges, visszafordíthatatlan elmozdulás történik, és az életed ettől (a tudatos egységtől, nem pedig az elme hiányától!) visszavonhatatlanul megváltozik.